Nagyon örültem a feliratkozóknak a pipáknak és Elle hozászolásának, remélem ezt a rész is szeretni fogjátok, meg hátha kapok még egy kettő visszajelzést.
Ecsetvonás
Bethany szemszöge
Az előttem álló lány, igazán szép vonásait, bámulva, rájöttem hogy ez nekem sehogy se fog összejönni.
Idegesen túrtam a hajamba, mert hamar túl akartam lenni rajta. De eltelt egy és fél óra, de ez a nőszemély nem tud megülni a seggén.
Az ékszeres dobozomban matatva, csak azt vettem észre hogy, már semmi sem maradt a kis ezüstös szélű virágmintás tárolóban.
-Hanna.-szóltam rá idegesen, aki úgy tett mintha meg se hallotta volna. Szememet forgatva, pillantottam a jobb oldalamon lévő zöld faliórára, ami két órát mutatott.-Könyörgök, legyünk már túl rajta.-siettetem, cuppogott még egy kicsit, majd mind a magára halmozott, jobban mondva aggatott tárgyat vissza rakta a dobozba.
-Ahogy akarod, nos hogy legyen?-kérdezte, s a kitárt kezével levert néhány könyvet a polcról.- Bocsi.
Idegesen túrtam a hajamba, mert hamar túl akartam lenni rajta. De eltelt egy és fél óra, de ez a nőszemély nem tud megülni a seggén.
Az ékszeres dobozomban matatva, csak azt vettem észre hogy, már semmi sem maradt a kis ezüstös szélű virágmintás tárolóban.
-Hanna.-szóltam rá idegesen, aki úgy tett mintha meg se hallotta volna. Szememet forgatva, pillantottam a jobb oldalamon lévő zöld faliórára, ami két órát mutatott.-Könyörgök, legyünk már túl rajta.-siettetem, cuppogott még egy kicsit, majd mind a magára halmozott, jobban mondva aggatott tárgyat vissza rakta a dobozba.
-Ahogy akarod, nos hogy legyen?-kérdezte, s a kitárt kezével levert néhány könyvet a polcról.- Bocsi.
- Nem érdekes, csak maradj egy helyben.
Pillantásomat az előttem lévő festőállványra szegeztem, majd az ecsetet óvatosan belemártottam a bőrszínbe. Először az arcát kezdtem megformálni. Elég nehéz volt, talán azért mert még mindig fészkelődött vagy csak én nem tudok rajzolni illetve festeni. Pardon.
Alsó ajkamba harapva, húztam végig a hófehér lapon a kis fadarabot. Szememből egy folytában elsepertem a rakoncátlan barna tincseimet, amik csikizték az arcomat. Ki- ki pillantottam, és azon gondolkodtam most miért nem megy. Semerre sem tudtam megmozdítani az ecsetet, szinte már remegett az ujjaim között. A levegőt kapkodni kezdtem, és elejtettem azt a tárgyat amit eddig is alig bírtam fogni.
-Beth, jól vagy?-barátnőm hangja azonnal visszahozott a valóságba.- Tartsunk pihenőt?
- Nem!!!-vágtam rá kicsit erőszakosabban, amitől kikerekedett a szeme.- Vagyis nem, nem kell, nyugi semmi bajom.- erőltettem magamra egy kis hamiskás mosolyt, de persze ez Hanna. Neki nem tudtam hazudni, azonnal át látott mindenen. Szemét megforgatva, vett levegőt, alig nem feltűnő volt.
Újra a kezembe vettem a pemzlit, kifújtam a benntartott oxigént, és elkezdtem festeni. A fehér lap percek, oké sok idő múlva megtelt élettel, nem vagyok egoista, de eddigi műveim közül ere voltam a legbüszkébb.
Kezemmel csalogattam barátnőmet, hogy végre nem kell szobor pózban görnyednie és megnézheti önarcképét. Arcára pillantva nem igazán erre a reakcióra vártam. Fejét jobbra-balra billegetve, bámulta az előtte lévő alkotást.
- Ez az első önarcképed?-kérdezte, s tekintettét rám emelte.
- Igen.
-Hát ez.- fojtotta el a hangját.- Valami eszméletlen!!!-tört ki belőle, majd elkezdett ölelgetni ami kis idő múlva fojtogatásba ment átt.
Felálltam, és feltakarítottam a magam mögött hagyott piszkot, ott volt a rengeteg lap, ecset. A festőállványt visszahelyeztem barátnőm segítségével, a helyére, ami a szoba sarkot takarta. Kicsikét elszórakoztunk vele, mivel nem mai darab ezért alig lehet összecsukni. Amint végre, nagy nehezen sikerült mind ketten levágódtunk, a babzsákfotelekbe.
Kicsit sziesztáztunk, és dobáltuk egymás szájába a gumicukrot. Ebből az volt a vicces hogy egyikünk se tud dobni, ezért mindent eltaláltunk, még a postást is. Szegény azt se értette mi folyik itt, egy csata áldozatává vált. Egy értelmetlen küzdelemé.
Vidám eszmecserénket, kopogás zavarta meg, s a fehér ajtón belépet anya. Körülnézett a szobába és mint egy csatatér, nagy szemekkel nézett körbe, de nem szólt semmit csak kiment...
Megkönnyebbülten dőltünk hátra, de persze nem tartott sokáig, mert megszólalt Hanna telefonja.
-Igen.-vette fel a készüléket.-Josh? Mit akarsz?-szólt bele gorombán.
Hát igen, Josh. Egyszer lefeküdtek és a srác azóta is hívogatja, próbál egy randit beszerválni vele. Nem tudom mi a baja van Hanh.-nak, hiszen ez a srác egy kedves helyes gyerek, de őt nem érdekli. Mondjuk őt senki sem, egyszer megvolt és kész. Nem tudom miért csinálja ezt....
-Viszlát.-nyomta ki a fiút, majd a farmernek a zsebébe visszarakta a telefont.- Sose hittem hogy ezt mondom de mikor lesz végre suli.-dőlt rá az ágyamra.
- Mi? Miért?-értetlenkedtem.
- Van egy kis ölni valóm.-mosolyodott el gonoszul.
- Szerintem édes.
- Neked adom.-erre mindketten felnevettünk.
-Beth, jól vagy?-barátnőm hangja azonnal visszahozott a valóságba.- Tartsunk pihenőt?
- Nem!!!-vágtam rá kicsit erőszakosabban, amitől kikerekedett a szeme.- Vagyis nem, nem kell, nyugi semmi bajom.- erőltettem magamra egy kis hamiskás mosolyt, de persze ez Hanna. Neki nem tudtam hazudni, azonnal át látott mindenen. Szemét megforgatva, vett levegőt, alig nem feltűnő volt.
Újra a kezembe vettem a pemzlit, kifújtam a benntartott oxigént, és elkezdtem festeni. A fehér lap percek, oké sok idő múlva megtelt élettel, nem vagyok egoista, de eddigi műveim közül ere voltam a legbüszkébb.
Kezemmel csalogattam barátnőmet, hogy végre nem kell szobor pózban görnyednie és megnézheti önarcképét. Arcára pillantva nem igazán erre a reakcióra vártam. Fejét jobbra-balra billegetve, bámulta az előtte lévő alkotást.
- Ez az első önarcképed?-kérdezte, s tekintettét rám emelte.
- Igen.
-Hát ez.- fojtotta el a hangját.- Valami eszméletlen!!!-tört ki belőle, majd elkezdett ölelgetni ami kis idő múlva fojtogatásba ment átt.
Felálltam, és feltakarítottam a magam mögött hagyott piszkot, ott volt a rengeteg lap, ecset. A festőállványt visszahelyeztem barátnőm segítségével, a helyére, ami a szoba sarkot takarta. Kicsikét elszórakoztunk vele, mivel nem mai darab ezért alig lehet összecsukni. Amint végre, nagy nehezen sikerült mind ketten levágódtunk, a babzsákfotelekbe.
Kicsit sziesztáztunk, és dobáltuk egymás szájába a gumicukrot. Ebből az volt a vicces hogy egyikünk se tud dobni, ezért mindent eltaláltunk, még a postást is. Szegény azt se értette mi folyik itt, egy csata áldozatává vált. Egy értelmetlen küzdelemé.
Vidám eszmecserénket, kopogás zavarta meg, s a fehér ajtón belépet anya. Körülnézett a szobába és mint egy csatatér, nagy szemekkel nézett körbe, de nem szólt semmit csak kiment...
Megkönnyebbülten dőltünk hátra, de persze nem tartott sokáig, mert megszólalt Hanna telefonja.
-Igen.-vette fel a készüléket.-Josh? Mit akarsz?-szólt bele gorombán.
Hát igen, Josh. Egyszer lefeküdtek és a srác azóta is hívogatja, próbál egy randit beszerválni vele. Nem tudom mi a baja van Hanh.-nak, hiszen ez a srác egy kedves helyes gyerek, de őt nem érdekli. Mondjuk őt senki sem, egyszer megvolt és kész. Nem tudom miért csinálja ezt....
-Viszlát.-nyomta ki a fiút, majd a farmernek a zsebébe visszarakta a telefont.- Sose hittem hogy ezt mondom de mikor lesz végre suli.-dőlt rá az ágyamra.
- Mi? Miért?-értetlenkedtem.
- Van egy kis ölni valóm.-mosolyodott el gonoszul.
- Szerintem édes.
- Neked adom.-erre mindketten felnevettünk.
- Lányok.-szólt anya.- Lejönnétek?
-Persze.-mondtuk, szinte egyszerre.
Kisétáltunk a helyiségből majd a lépcső felé vettük az irányt. Régi, kissé kopott lépcsőn lefele ballagtunk a konyháig.
A helyiségbe belépve, finomabbnál-finomabb illatok bódították az orromat. Nem nagy a konyha de még is meg van a maga kis varázsa, a barackvirág színű falaknak, a fehér repedezett márvány padló csodás hangzást kölcsönöz neki. Mint mindig, anya sürög forog, vele lépést se lehetne tartani.
-Anya.-szóltam hozzá, ki éppen a levest kavargatta.-Miért hívtál?
- Ja, persze. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.-vett elő két koktélos poharat majd valami kék színű italt töltött bele, rakott hozzá egy kis citromot, mentát majd elénk rakta.-Nos, véleményt?
Anya igazabból, rendezvény szervezőnek dolgozik, a Darkwoodi " Sweet Dreams.-ban". Igen egy számról kapta nevét, a hely.
Belekortyoltam italomba, majd felettébb kellemes érzés töltötte el. Egy szóval Isteni. A kék nedűt, hirtelen nem is tudtam mihez hasonlítani, de remek akusztikát adott neki a lime és menta. Ahogy barátnőmet megfigyeltem, ugyanazon a véleményen volt velem. A pohárkájában lévő ital hamarabb elfogyott, mint az enyémben.
-Drágám majd el is felejtettem, hozam neked valamit.-mondta, majd szaladt a táskájához amiből azonnal kikapott egy könyvet, s a kezembe nyomta.
A könyv fehér alapját, csodálatosan kiegészítette a rajta lévő ecset, aminek a bojtjáról csöpögött a piros festék. Azonnal elmosolyodtam mikor megláttam a íróját M. C.- Az élet egy ecset vonás. Kedvenc írónőim közé tartozik már olvastam tőle, A harag című trilógia négy kötetét, és a Fenevadat ami az egyik kedvencem közé tartozik.
A helyiségbe belépve, finomabbnál-finomabb illatok bódították az orromat. Nem nagy a konyha de még is meg van a maga kis varázsa, a barackvirág színű falaknak, a fehér repedezett márvány padló csodás hangzást kölcsönöz neki. Mint mindig, anya sürög forog, vele lépést se lehetne tartani.
-Anya.-szóltam hozzá, ki éppen a levest kavargatta.-Miért hívtál?
- Ja, persze. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.-vett elő két koktélos poharat majd valami kék színű italt töltött bele, rakott hozzá egy kis citromot, mentát majd elénk rakta.-Nos, véleményt?
Anya igazabból, rendezvény szervezőnek dolgozik, a Darkwoodi " Sweet Dreams.-ban". Igen egy számról kapta nevét, a hely.
Belekortyoltam italomba, majd felettébb kellemes érzés töltötte el. Egy szóval Isteni. A kék nedűt, hirtelen nem is tudtam mihez hasonlítani, de remek akusztikát adott neki a lime és menta. Ahogy barátnőmet megfigyeltem, ugyanazon a véleményen volt velem. A pohárkájában lévő ital hamarabb elfogyott, mint az enyémben.
-Drágám majd el is felejtettem, hozam neked valamit.-mondta, majd szaladt a táskájához amiből azonnal kikapott egy könyvet, s a kezembe nyomta.
A könyv fehér alapját, csodálatosan kiegészítette a rajta lévő ecset, aminek a bojtjáról csöpögött a piros festék. Azonnal elmosolyodtam mikor megláttam a íróját M. C.- Az élet egy ecset vonás. Kedvenc írónőim közé tartozik már olvastam tőle, A harag című trilógia négy kötetét, és a Fenevadat ami az egyik kedvencem közé tartozik.
- A bulira elmész?
- Nem igazán szeretnék.
- Ezt most vond vissza, mert agyoncsaplak.-fenyegetett Hannah.-Könyörgök ez egy neon party, hülye lennél kihagyni.
- Nem igazán szeretnék.
- Ezt most vond vissza, mert agyoncsaplak.-fenyegetett Hannah.-Könyörgök ez egy neon party, hülye lennél kihagyni.
-Igaza van.-adott anyám, igazat neki.
- Áruló vagy, ugye tudott.-ő csak megölelt minket, majd felkapta a farmer kabátját és kiment az ajtón.
Hannah győzködött még egy fél óráig, aztán nagy nehezen igent mondtam.
A nap további részét a ruhás szekrényem kifosztásával töltöttük, hisz a buliba csak fel kell venni valamit. Persze ide olyan dolog kell ami világít a sötétben.
Én egy fekete magassarkúban döntöttem, hozzáillő fekete mini koktél ruhával aminek az aljánál és a dekoltázsnál neon kék csipke van. Ez az egyetlen egy mini ruci amit szerettek.
Míg drága barátnőm egy kicsit se kihívó pink ruhát választott hozzá Illő baba
rózsaszín cipővel, aminek megjegyezném tíz centis sarka volt, míg az enyémnek öt.
Sose voltam az a nagy ivós, de bulizni én is szeretek. De nem egy elhagyatott raktárban rengeteg, beteg perverz állattal akiknek mindig eljár a kezük.
Úgy két óra múlva kész lettünk, s már kaptuk a vállunkra a táskákat amibe a lét fontóságú dolgokat raktuk. Jó, most hazudtam. Majd kisétáltunk a bejárati ajtón.
Úgy két óra múlva kész lettünk, s már kaptuk a vállunkra a táskákat amibe a lét fontóságú dolgokat raktuk. Jó, most hazudtam. Majd kisétáltunk a bejárati ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése